Éghajlat- és környezetkutatók
a Föld történetének legújabb korszakát "Antropocén"-nek nevezték el. Ezzel arra
utaltak, hogy az ipari forradalom kezdete óta a földi légkör állapotát, az egész bolygóra kiterjedő
tengeráramlatokat, a globális eljegesedés és elsivatagosodás mértékét, csakúgy mint a
széljárásban, a felhőtakaróban és az időjárásban bekövetkező változásokat az emberi
tevékenység nagymértékben befolyásolja (görögül: antroposz = ember). Ezek a tényezők a növények növekedését is meghatározzák.
Az ózonlyuk és az üvegházhatás
felfedezése óta tudjuk, hogy - bolygónk több milliárd éves történetében
először - az éghajlatot meghatározó folyamatok egyensúlyát már nem csak
a természet törvényei alakítják, hanem az emberi tevékenység is megzavarja.
Az éghajlat egyensúlyát meghatározó
tényezőket korábban soha nem tapasztalt sebességgel változtatjuk meg.
És tesszük mindezt anélkül, hogy képesek lennénk megjósolni tetteink következményeit.
Ennek egy példája a szén-dioxid (CO2)
légköri koncentrációjának növekedése, amely gáz természetes koncentrációja kb. 0.018-0.028 %
(180-280 ppm = parts per million). A szén-dioxid fontos szerepet játszik a Föld hő- és sugárzási háztartásában, mivel megakadályozza a Föld hőjének kisugárzását a világűrbe. Ezért nevezzük üvegházhatású gáznak.
Az elmúlt 400 000 évre visszatekintve azt láthatjuk, hogy a hideg periódusok akkor következtek be, amikor
a szén-dioxid légköri koncentrációja kb. 180 ppm volt, míg a meleg periódusok akkor következtek be,
amikor a szén-dioxid légköri koncentrációja kb. 280 ppm volt. Ezek a periódusok megközelítőleg
100 000 évenként váltakoztak. Az emberi beavatkozás intenzitását jól mutatja, hogy az elmúlt 150 év során az
ipar, a közlekedés és a háztartások számára történő energiatermelés következtében
a légkörbe annyi szén-dioxid került, hogy annak koncentrációja 280 ppm-ről 370 ppm-re nőtt.
Ezáltal egy, a globális éghajlatot befolyásoló tényező korábbi szintjét 30%-kal megemeltük, mégpedig a természetes növekedési sebességénél százszor gyorsabban. Könnyű belátni, hogy ennek hatása lesz az éghajlatra.
Azt már nehezebb elképzelni, hogy milyen következményekkel kell számolni és ez az, amire megpróbálunk rávilágítani ezen internetes oldal megalkotásával.
A globális áramlási rendszerek kutatása az elmúlt harminc évben példátlanul sokat fejlődött. Mára a kutatók rengeteg új ismeret birtokába jutottak. Mindazonáltal minden, a Föld felszínére irányuló kutatás még ma is olyan, mintha az éjszakai égboltot bámulnánk - minél tovább nézzük, annál több csillagot látunk. Minél bonyolultabbak a kölcsönhatások, annál inkább hatalmába kerít bennünket az az érzés, hogy előrejelzéseink pontosságával képtelenek vagyunk lépést tartani a rendszerben bekövetkező gyors és fenyegető változásokkal. Mint a rossz bűvészinas, az emberiség tudja, hogyan kell a szellemet kiengedni a palackból, de azt már nem, hogy mit kezdjen vele.
Szakértő és specializálódott világunkban, ahol egy-egy tudományterületre vonatkozó ismeretanyag már önmagában is könyvtárakat tölt meg, senki sem képes minden ismeret birtokába jutni. Ez alól természetesen a globális éghajlatváltozás sem kivétel. Annyi azonban bizonyos, hogy a változások előidézésében valamilyen mértékben mindnyájan részt veszünk, s nem vonhatjuk ki magunkat és utódainkat a nemkívánatos következmények alól sem. Magunk választjuk kormányainkat is, amelyek intézkedéseikkel jelentős mértékben befolyásolhatják környezetünk állapotát. Nekünk, mint a környezet- és éghajlatkutatásban tevékenykedő kutatóknak, különösen nagy a felelősségünk. Hiszen mi éppen azokat a folyamatokat tanulmányozzuk, amelyek a Föld élővilágának, köztük 6 millárd embernek az életterét példátlan léptékben és ütemben károsítják. Azt is világosan látjuk, hogy a kormányok nem tesznek érdemben semmit e folyamatok ellen, a legtöbb ember pedig hihetetlenül tájékozatlan, s inkább homokba dugja a fejét.
Nem hagyhatjuk ki, hogy ne tegyünk említést az ún. "Titanic jelenségről". Mérjük a hőmérsékletet és az óceán áramlatait, s bizonyosan tudjuk, hogy jéghegyek vannak körülöttünk. Erre figyelmeztetjük a parancsnoki hídon - a kormányban - nézelődő kapitányt és tiszteket is. Ők azonban nem veszik a bátorságot ahhoz, hogy megzavarják az utasok könnyed és kellemes időtöltését a fedélzeten, inkább homokba dugják a fejüket. Egyébként is az utasok és a személyzet egyaránt hisz a technológia, a haladás és az életszínvonal mindenhatóságában és reméli, hogy velük semmi rossz nem történhet.
Nem áll szándékunkban világvége-hangulatot idézni, s a pánikkeltés sem célunk. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy az éghajlatváltozás egyelőre számunkra ismeretlen ütemben be fog következni olyan természeti csapások kíséretében, melyekből az elmúlt néhány évben már ízelítőt kaptunk. Mi legfeljebb csak megsejthetjük e változásokban rejlő veszélyeket. Még szakértőként sem vállalkozhatunk azonban e változások következményeinek előrejelzésére (annak ellenére sem, hogy ezeket részben már módunkban áll tanulmányozni is). Mivel pedig pontosan nem értjük a természet jelenségeit, reménytelennek tűnik, hogy a problémákra szakszerű megoldást találjunk addigra, amikorra ezek elviselhetetlenné kezdenek válni.
E honlap létrehozása részünkről kísérlet arra, hogy felelősségünket felvállalva ismereteinket szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tegyük. Amennyire csak tőlünk telik, igyekszünk egyszerűen és tényszerűen tájékoztatni a hozzánk fordulókat a jelenségekkel kapcsolatos ismereteinkről, a legújabb kutatási eredményekről és küszöbönálló változások lehetséges irányáról és mértékéről. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a fiatalabb, ma még iskolás- vagy óvodáskorú nemzedék ezen ismeretek birtokában nőjön fel, hiszen minden bizonnyal elsősorban ők lesznek ezen változások szenvedő alanyai.